Fenntartható fejlődés

Cselószki Tamás - E-misszió egyesület. A továbblépés lehetőségei és feladatai a fenntartható fejlődés érdekében című rendezvényen tartott előadást. (2008)

Részlet az előadásból.

A fenntartható fejlődés szoros összefüggésben áll a környezetvédelemmel, amely mintegy megalapozta a világ hangulatát a témában. Egyúttal felhívta a figyelmet a globális cselekvés fontosságára. Emiatt volt fontos esemény a Római Klub létrejötte, ami a globálisan gondolkodó elit értelmiség vitafóruma, szigorúan zártkörű tagsággal: maximum 100 fő lehet a tagja. E zártkörű elit társaság első jelentését Dennis Meadows és munkatársai állították össze, és 1972-ben jelent meg A növekedés határai címmel. A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy a 21. század közepére globális környezeti katasztrófa léphet fel, kimerülnek a természeti erőforrások, drámai módon megnövekszik a környezet szennyezettsége, a Föld rohamosan növekvő lakosságát egyre nehezebb lesz megfelelő mennyiségű és minőségű élelemmel, ivóvízzel ellátni. Mindennek elkerülésére kidolgozták a globális egyensúly koncepcióját, amely szerint sürgősen csökkenteni kell a népesség növekedését, korlátozni kell az ipari termelést és a meg nem újuló természeti erőforrások felhasználását.

A jelentés javaslatai nagyrészt és egyoldalúan a gazdasági növekedés korlátozására irányultak. A fejlődő országok politikusai és tudósai is általánosságban ellenérzéssel fogadták a Római Klub első jelentését, amely lényegében megalapozta a zéró növekedés koncepcióját. A fejlődő világ esetében mindez egyenlő lett volna a szegénység és elmaradottság konzerválásával. Így természetes, hogy ezeket a nézeteket a fejlődő országok politikusai, közéleti személyiségei nem tehették magukévá. Minden kritika ellenére A növekedés határai-nak óriási érdeme, hogy felrázta a világ lelkiismeretét. Vitákat gerjesztett a további útkeresés, a méltányos, történelmileg is igazságos megoldások érdekében.

A nyolcvanas évek elején jelent meg a "fenntarthatóság" vagy a "fenntartható fejlődés" kifejezés a nemzetközi szakirodalomban. Általános ismertségét Lester R. Brown a fenntartható társadalom kialakításával foglalkozó műve váltotta ki, amely 1981-ben jelent meg. A szerző összekapcsolta a népesség növekedését a természeti erőforrások hasznosításával és mindezt úgy kívánta megoldani, hogy a lehető legkisebb legyen a természeti környezet mennyiségi és minőségi romlása.

1983-ban az ENSZ Közgyűlés határozata alapján megkezdte munkáját az ENSZ Környezet és Fejlődés Világbizottsága, amelyet Gro Harlem Brundtland norvég miniszterelnöknő vezetett. A Bizottság 1987-ben ,,Közös jövőnk'' címmel kiadott jelentésében a gazdasági növekedés olyan új korszakának lehetőségét vázolta fel, amely a fenntartható fejlődés globális megvalósítására épít, megőrzi a természeti erőforrásokat, s amely megoldás lehetne a fejlődő országok nagy részében elhatalmasodó szegénység leküzdésére is.

A jelentés nagyon röviden és tömören határozta meg a fenntartható fejlődés fogalmát: "a fenntartható fejlődés olyan fejlődés, amely kielégíti a jelen szükségleteit, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő nemzedékek esélyét arra, hogy ők is kielégíthessék szükségleteiket".
A fenntartható fejlődés három alappilléren nyugszik: a szociális, a gazdasági és a környezeti pilléreken és mindhármat együttesen, kölcsönhatásaik figyelembevételével mérlegelni kell a különböző fejlesztési stratégiák, programok kidolgozása során, illetve a konkrét intézkedésekben, cselekvésekben. A fenntartható fejlődés, mint általános stratégiai cél "bevonult" a nemzetközi konferenciák, szervezetek dokumentumaiba és a nemzeti kormányok cselekvési programjaiba.
A fenntartható fejlődés fogalmáról, lényegéről számos elemzés, vitairat látott napvilágot. Herman Daly megfogalmazása szerint "a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jólét elérése, anélkül, hogy az ökológiai eltartó-képességet meghaladó módon növekednénk".
A fejlődés alapvető célja tehát a szociális jólét, a méltányos életfeltételek lehetőségének biztosítása mindenki és egyaránt a jelenlegi és a jövőbeli nemzedékek számára, ami csak úgy lehetséges, ha közben fenntartható módon hasznosítjuk a természeti erőforrásokat, elkerüljük a káros hatásokat, s különösen a környezet állapotában bekövetkező visszafordíthatatlan változásokat.

Az ENSZ közgyűlés 1989-ben úgy döntött, hogy 1992-re konferenciát szerveznek Rio de Janeiróba, hivatalos nevén az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáját.

A következő főbb dokumentumokat fogadták el a Riói Konferencián:

• Riói Nyilatkozat a Környezetről és Fejlődésről, amely összesen 27 alapelvet tartalmaz
• Feladatok a 21. századra (AGENDA-21) című dokumentum, amely több száz oldalas ajánlás-gyűjtemény 40 fejezetben összefoglalva. Ezek az ajánlások jogilag nem kötelezőek.
• Keretegyezmény az Éghajlatváltozásról - e dokumentum lényegében az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célozta meg, s jogilag kötelező azokra az államokra nézve, amelyek aláírták.
• Egyezmény a Biológiai Sokféleségről - a biodiverzitás egyezmény a teljes élővilág védelmét szorgalmazza és jogilag kötelező.
• Elvek az Erdőkről - e dokumentum eredetileg nemzetközi egyezménynek indult, de csak irányelv-dokumentum lett belőle. Jogilag nem kötelező.

Nagy elhatározás született Rióban: a fejlett országok vállalták, hogy a bruttó nemzeti össztermékük 0,7 százalékát a fejlődőknek adják környezetkímélő technológiák bevezetésére. A fenntartható fejlődés fogalma Rióban bekerült az összes dokumentumba. Úgy tűnt, hogy sikerült a világot egy új fejlődési pályára helyezni.

A riói elhatározásokból kevés valósult meg. Ezért az ENSZ úgy döntött, hogy néhány év múlva újabb világkonferenciát hív össze. A helyszín Dél-Afrika, Johannesburg, az időpont 2002. augusztus 26-tól szeptember 4-ig. A rendezvény címe ENSZ Világtalálkozó a Fenntartható Fejlődésről.

A Johannesburgi Konferencián két dokumentumot fogadtak el, ezek a következők:

• Johannesburgi Nyilatkozat a fenntartható fejlődésről, amely 32 pontot tartalmaz
• Végrehajtási Terv, amely 153 pontból áll.

Johannesburg nagy újdonsága, hogy megjelent a fenntartható fejlődés szociális dimenziója, vagyis a környezetpolitika és a szociálpolitika integrálódása. A fenntartható fejlődésnek tehát három tartópillére, más szavakkal három dimenziója van: a környezeti, a gazdasági és a szociális tényező, melyek összefonódva és egymást kiegészítve jelennek meg.

Gyulai Iván szakirodalmi elemzésekből kialakított értelmezése szerint a fenntarthatóság legfontosabb feltételei a következők:

• a folyamatos szociális jobblét megvalósítása
• az emberek alapvető szükségleteinek kielégítése, az erőforrásokból származó haszon igazságos elosztása, az egyenlő lehetőségek biztosítása
• a holisztikus gondolkodásmód, a szektorok közötti integráció
• az erőforrások fenntartható és az eltartó képesség szerinti használata
• a környezetminőség biztosítása.

Más kérdés a fenntartható fejlődés létjogosultsága. Vannak, akik úgy vélik, hogy nem kell alapvető változást végrehajtani a termelés és a fogyasztás jelenlegi eljárásában és szokásaiban. Vannak, akik úgy ítélik meg, hogy alapvető és radikális változtatások nélkül nincs fenntartható fejlődés. De ez a tábor is kétfelé oszlik. Az egyik irányzat azonnali, gyors és radikális intézkedéseket sürget, és ha ez nem történik meg, akkor negatívan értékeli a megtett szerény lépéseket. A másik irányzat tudomásul veszi, hogy csak hosszabb átmeneti időszak után juthatunk el a kívánt jövőképig. Ily módon elfogadja az egymásra épülő kisebb méretű akciókat, feltéve, ha ezek valóban jó irányba vezetnek.

Forrás:

Wikipédia

www.ff3.hu
www.nfft.hu
www.mindentudas.hu
www.nyf.hu

Az ENSZ által indított Biodiverzitás Nemzetközi Éve-program (2010) abban segíthet, hogy ráébreszti az embereket, nem pocsékolhatnak tovább.  Az  „ökológiai lábnyomot” egyensúlyba kell hozni.

Forrás:

http://vponline.hu/belfold/2010-biodiverzitas-biologiai-sokfeleseg-nemzetkozi-eve

http://www.origo.hu/tudomany/20070205harom1.html

A biodiverzitás, magyarul biológiai sokféleség az élőlények minden öröklött változatosságát jelenti, az ökoszisztémák közti különbségektől az őket alkotó fajokon át az egyes fajokon belüli genetikai variációkészletig. Nemcsak a Föld fajainak sokféleségét, hanem a fajon belüli variabilitást és az élőlényegyüttesek változatosságát is értjük alatta. Az ökológia tudománya foglalkozik a biodiverzitással.
A Biológiai Sokféleség Egyezményt 1992. június 13-án írták alá Rio de Janeiróban az ENSZ Környezet és Fejlődés Konferenciáján. Magyarországon 2006. május 22-én került először megrendezésre a biodiverzitás napja.

„A biológiai sokféleség megőrzése létfontosságú a túlélésünkhöz.” mondta Marie Anne Isler Béguin francia zöld EP-képviselő. A biodiverzitás a földi élet különféle formáit takarja – fajokat, génállományt és ökorendszereket – és hatása van az éghajlatra, a levegőre, a vízre, a talajtermékenységre, az élelmiszertermelésre, a gyógyszerekre stb. úgyszólván életünk minden tényezőjére.

Biológiai diverzitás alatt nemcsak a fajok sokféleségét és mennyiségi viszonyait kell érteni, ide tartozik a fajon belüli genetikai összetétel, valamint – a fajok feletti szinteken – a társulások, életközösségek, tájak sokfélesége is. Az erdei életközösségek tekintetében az erdőgazdálkodás a genetikai, faji, életközösségi és táji szintű diverzitást egyaránt befolyásolja, pontosabban a diverzitás három komponensét, az összetételt, a struktúrát és a funkciót.

A kompozicionális diverzitás a genetikai, faji (taxonómiai) és életközösségi (ökoszisztéma-) diverzitást foglalja magában. A genetikai diverzitás fenntartása a fajok fennmaradásához elengedhetetlen, míg a faji diverzitás fenntartása a különböző társulások, élőhelytípusok megőrzésének függvénye.

A térbeli (architekturális) diverzitás az alkotóelemek (fajok, életközösségek-élőhelyek) térbeli rendezettségére vonatkozik.

A funkcionális diverzitás a trofikus (táplálkozási) kapcsolatok összetettségét, az anyag- és energiaáramlás mikéntjét jellemzi. Ez a komponens a legnehezebben megismerhető és mérhető. Természetesen mindhárom komponens szorosan összefügg egymással. A diverzitás komponensek változása kihat az ökológiai folyamatok lefolyására, az anyag és energia forgalmára.

A fajdiverzitás globális eloszlását tekintve, az általános keretfeltételek kedvezőtlenebbé válásával, azaz a trópusoktól a sarkok irányában, szembetűnő a diverzitás mértékének csökkenése. Az éghajlati korlátokon túl a jelenséget magyarázza az a tény is, hogy a trópusok evolúciósan idős térség, ahol a speciáció (fajfejlődés), koevolúció előrehaladottabb, mint a viszonylag fiatalabb mérsékelt övön.

A biodiverzitás nyilvánvaló jelentőségének értékelésekor azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy a nagymérvű biodiverzitás nem jelent egyúttal sebezhetetlenséget. Éppen a sokféleség tekintetében kiemelkedő trópusi esőerdők bolygatása nyomán fellépő súlyos degradációs (lepusztulás) jelenségek figyelmeztetnek arra, hogy egy ökoszisztéma sérülékenysége nem ítélhető meg diverzitása alapján, és az élő rendszerek terhelhetősége ezen az alapon nem bírálható el.

A közvetlen gazdasági szempontból jelentős diverzitás, így pl. kultúrfajok vad rokonai, továbbá gazdaságilag értékes tulajdonságú populációk, genotípusok fenntartása kevésbé látszik kritikusnak, mert a gazdasági érdek – legalábbis rövid távon – ezek megőrzését már az eddigiek során is nyilvánvalóvá tette (magtermelő állományok, génrezervátumok, klónarchívumok létrehozása révén).

Forrás:

• http://www.tankonyvtar.hu/biologia/erdeszeti-okologia-080904-143
• http://hu.wikipedia.org/wiki/Biodiverzit%C3%A1s
• http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?language=HU&type=IM-PRESS&reference=20060529STO08486

A Nagoyában október 18. és 29. között megrendezett biodiverzitási ENSZ-csúcson közel 200 ország képviselői próbálnak egyezségre jutni új globális célokról, eszközökről és finanszírozási módokról a kutatók szerint drámai mértékben csökkenő biodiverzitás védelme érdekében, miután a 2010-re kitűzött célokat a nemzetközi közösségnek egyértelműen nem sikerült teljesítenie.
Másfél napjuk van a nagoyai konferencia résztvevőinek, hogy véglegesítsék a genetikai erőforrásokhoz való hozzáférés és az azokból származó haszon igazságos elosztásáról (Access and Benefit Sharing, ABS) szóló jegyzőkönyvet,

Miért van égetően szükség a jegyzőkönyv elfogadására? A választ alábbiakban lehet megtalálni.

Megközelítőleg ötven faj pusztul ki naponta, míg egy új faj születése 1000 években mérhető. A Föld megállíthatatlanul halad egyensúlyának elvesztése felé, hiszen az állat- és növényfajok bármennyire legyenek is alkalmazkodóak, képtelenek felvenni az őket és élőhelyüket érő változások ütemét..

A Föld történetében eddig is voltak óriási kihalási hullámok (természeti katasztrófák) a mostanit viszont az ember okozza. A másik lényeges különbség, hogy míg azok egyszeri, gyors lefolyásúak voltak, addig ez a mostani hosszan tartó és rohamosan építi le az élővilágot.

A WWF 2006-os jelentése szerint jelenleg az emberiség természeti erőforrásokkal szemben támasztott igényei már 25 százalékkal lépik túl a Föld biokapacitását. Vagyis, az emberiség 1 év alatt annyit használ fel a természeti erőforrásokból, amennyi csak 1 év és 3 hónap alatt tud regenerálódni. Másképpen, 1,25 Földre lenne szüksége az emberiségnek, hogy a jelenlegi színvonalon fenntartható módon éljen, az erőforrások rombolása nélkül.
A másik következmény a biodiverzitás csökkenése, vagyis a fajok kipusztulása. Ezt méri a WWF által alkalmazott Élő Bolygó Index, amely világszerte 1300 gerinces faj több mint 3600 populációját követi nyomon 1970 óta. 695 szárazföldi, 344 édesvízi és 274 tengeri faj elemzése alapján kimutatták, hogy 1970 és 2003 közt rendre 31, 28 és 27 százalék, tehát nagyjából a gerinces fajok egyharmada tűnt el.

A biodiverzitás elvesztésének okai:
A biodiverzitás megóvása egyik kulcsa az emberiség fennmaradásának. Egyszerű példa, hogy a természetben előforduló fajok bármelyikéről kiderülhet, hogy egy eddig gyógyíthatatlan betegség gyógyszere. Ha hagyjuk, hogy minden nap fajok vesszenek el, akkor magunktól vesszük el az esélyt pl. élelem, vagy gyógyszerek megtalálására. De nézzük meg, miért is veszítjük el a fajokat.
•    Élőhelyek pusztulása a nagyobb biomokat – esőerdők, szavannák, fenyőerdőket –  már 20-50%-ban átalakítottuk elsősorban mezőgazdasági és lakóterületté, illetve ipari célból.
•    Szennyezés gondoljunk a tiszai ciánszennyezésre, vagy az olajszállítók baleseteire, de a mezőgazdaság is nagymértékben hozzájárul a faj csökkenéshez közvetve és közvetlenül – talajjavítószerek nitrátjai és foszfátjai bekerülnek a talajba, a vízben megváltoztatva az élőhelyet. Ezenkívül előfordulhat fény- és zajszennyezés is.
•    Kizsákmányolás
1.    Étel (luxusételek, kaviár miatt sok tokfaj van veszélyben, Japánban a bálnavadászat)
2.    Hobbi (elefántcsont miatt az elefántok száma 10 millióról 400 ezerre csökkent, búvárkodás – korallgyűjtés fenyegeti leginkább a korallokat a szennyezésen kívül, vadászat, stb.)
•    Útépítés, felújítások
•    Őshonos fajokat agresszívan kiszorító fajok terjeszkedése (akác, parlagfű, libatok, stb. itthon, Új-Zélandon macskák, patkányok)
•    Globális felmelegedés és klímaváltozás – A klímaváltozás elérheti a 4 oC-os átlag évi hőmérséklet változást, ami az éghajlati övek nagymértékű eltolódását eredményezné. Ez az állatok élőhelyeinek megváltoztatását is jelentené. Kérdés, mennyire bírnak a fajok lépést tartani ezzel a gyors tempóval.
A biodiverzitás elvesztésének következményei

A fajok kihalásának legfőbb következményei:

•    Energia elvesztése: A fejlődő országokban az energiát 50%-ban fából nyerik, így pl. az esőerdők kiirtásával a szegény országok még rosszabb helyzetben lesznek Afrikában, vagy Ázsiában. Valamint a szegényebb népcsoportok sokkal inkább ki vannak téve a biodiverzitás elvesztésének, mivel nagyon sokuk a természetből él; innen szerzi az élelmet, az alapanyagokat és a kultúrájuk is szorosan kapcsolódik a természethez.
•    Élelemkészletek: Hozzávetőlegesen 7000 növényt és 100 állatfajt használunk étkezési célokra és a gyógyszerek 50%-a növényi eredetű, ezen felül az élőlények genetikai forrást is biztosítanak.
•    Biogeokémiai folyamatok: vízkörforgás, oxigénkörforgás, szénkörforgás, talajfolyamatok – gondoljunk csak bele, mennyi faj teszi lehetővé, hogy a talaj termékeny legyen, mennyi élőlény segíti a víztisztítást és mennyi fafaj járul hozzá a tisztább levegőhöz.
•    Klímaszabályozás: az erdők nagyban hozzájárulnak az éghajlathoz, hiszen pl. a szén-dioxidot – ami egy üvegházhatású gáz – ők lélegzik be.

Ha a nagoyai konferencia a Klímaváltozás elleni konferencia sorsára jut, azt hamarosan a Föld teljes népessége meg fogja érezni. A saját bőrén.

Forrás:

www.messzelato.hu

www.ramsar.hu

http://vponline.hu/belfold/2010-biodiverzitas-biologiai-sokfeleseg-nemzetkozi-eve

http://www.origo.hu/tudomany/20070205harom1.html

www.hirado.hu

MTI

Az Energy Ball (Energia Labda) névre hallgató szerkezetben a hagyományos szélturbina lapátokat habverőre emlékeztető elemek helyettesítik, amelyeket úgy terveztek, hogy a szerkezet belsejébe mintegy "beszívják" a szelet.

A technológia a Venturi elven működik, amelynek az a lényege, hogy egy szűkülő majd bővülő keresztmetszetű áramlásban a legszűkebb keresztmetszetben a nyomás kisebb, mint a szűkület előtt és után. A gömbszerű szerkezet a szél áramlását úgy változtatja meg, hogy a labda belsejében alacsonyabb nyomás jöjjön létre, így a körülötte áramló levegő szinte „magától beszívódik”.

Az Energy Ball nem hétköznapi gömbszerű szerkezete

„A rotor lapátok több szelet képesek hasznosítani és a turbinának jobb az aerodinamikai hatásfoka a hasonló átmérőjű hagyományos szélturbinákhoz viszonyítva.” – mondta Erik Aurik, a Home Energy marketing igazgatója.

A legtöbb modern szélturbinának három rotor lapátja van és a turbinaagy a szél irányába fordul a számítógép vezérlésű rendszere segítségével. A hatalmas lapátok végei a szélsebesség hatszorosát is elérhetik és szinte felszeletelik a rajtuk merőlegesen átáramló levegőt, ami susogó hangot ad, amit a legtöbb ember zavarónak tart.

„Az Energy Ball forgólapátjai egy gömbforma köré hajlítottak, így a lapátoknak nincs végük amelyek a szélre merőlegesen mozognak, ami sokkal csendesebbé teszi őket. Az Energy Ball zajszintje sohasem haladja meg a szél susogásának mértékét. A szerkezet alacsony szélsebesség esetén is működik. „A turbina már 2 m/s-os szélsebesség esetén forogni kezd és 3 m/s esetén már áramot is termel a generátor.” – mondta Aurik.

A Home Energy a turbinát kisebb energiafelhasználású területekre ajánlja, pl.: háztartások, lakóközösségek, kisebb kereskedelmi és állami létesítmények jelenthet elektromos energia spórolási lehetőséget. A turbina egyszerűen telepíthető családi házak kertjébe, vagy lapos tetős házat tetejére.

Az optimális energiatermelés persze csak akkor lehet elérni, ha a turbinát olyan területre telepítik, ahol nincsenek fák vagy épületek.

Az Energy Ball-t 1 és 2 méter átmérőjű változatban árusítják és 2600 – 5200 Euró körüli összeget kérnek érte. A vállalat számításai szerint, egy olyan helyen ahol a szélsebesség 15 mérföld óránként, egy 1 méter átmérőjű turbina 500 kWh-nak megfelelő energiát tud előállítani egy év alatt, a 2 méteres labda pedig 1750 kWh-t képes szállítani évente.

A mérnökbázis.hu számításai alapján évente mindössze csak 18.000 forintot spórolunk meg. Ami nem kevés ha azt vesszük figyelembe, hogy átlagban egy havi számlával kell kevesebbet fizetnünk, de ha az eszköz beszerzési árát nézzük, akkor saját zsebből aligha éri meg vennünk egy Energy Ball-t.

Forrás:

www.mernokbazis.hu

www.home-energy.com